2500 euró nevezési díj- saját zsebből -, egy hét futás a Szaharában, hőség, óriás pókok és skorpiók, 30 000 összegyűjtött USD. Kinek kell ez? Simon Saundersnek, aki lefutotta a Marathon des Sablest.

Mi volt előbb; a vágy, hogy benevezzetek versenyre, vagy hogy segítsetek a SOTE-nak?
Barátommal, Harry Haronnal két korsó Guiness után arra jutottunk, hogy jó lenne lefutni valamelyik maratont. A szokásos helyszínek - Prága, Bécs, Budapest - unalmasnak tűntek és a sör is jócskán felbátorított, így esett végül a választásunk a Marathon des Sablesre! Egy másik sörözés közben csatlakozott hozzánk egy barátom is; ő hozta fel a SOTE támogatsának ötletét. Nagyszerűnek tartottuk, így belementünk

Mesélj a versenyről! Hogyan képzeljük el?
Egy francia exlégiós szervezi évről évre. Gondolom, elege volt, hogy csak ő szenved a sivatagban és rájött, hogy akár pénzt is kereshet vele.

Rendkívül  jól szervezett eseményről van szó. A nevezési díj 2500 euró, mely tartalmazza a repülőjegy árát Párizsból a helyszínre, a biztosítást, a napi víz adagot, sátrakat, az orvosi stábot, helikopteres mentést. Csak a szervezői csapat kitett 450 főt! Végig biztonságban éreztük magunkat

Ha már biztonságról beszélsz, kellett számolnotok valamilyen extra veszéllyel a kimerülésen és az esetleges baleseteken túl?
Nem ritkák arrafelé a teve pókok, melyek legalább 30 centisek és vérrel táplálkoznak, nem szeretik a fényt, mindig az árnyékot keresik. Ha véletlenül a közelükben vagy, szinte azonnal rád támadnak, ám igazából csak az árnyékodat keresik. Aztán ott vannak a skorpiók, az Algír határ menti fegyveresek és a hőség.

De a legnagyobb veszély az emberre saját maga! Volt egy versenyző, aki teljesen kiszáradt, mert nem ivott eleget. Helikopterrel kellett kimenteni. Olyan is volt, akit a táskájában tanyázó skorpió csípett meg mindkét kezén. Miután az egyik karját megmarta, még a másikkal is benyúlt a zsákba

Fel lehet készülni az ilyen helyzetekre?
Mi például nagyon sokat olvastunk a versenyről és a körülményekről, beszéltünk több résztvevővel is. Van néhány apróság, amelyekre tényleg érdemes odafigyelni.

Mondanál egy példát?
A talaj mentén még nagyobb a hőség, mint általában. A lábunk ettől úgy megdagadt, hogy nagyjából egy mérettel nagyobb lett, ezért nagyobb cipőben futottunk az elejétől fogva. Ezen felül két zokni volt rajtunk, hogy a súrlódásból eredő zavaró sérüléseket elkerüljük. Volt, aki nem készült fel ennyire; egyesek kivágták a cipőjüket elöl és hátul, hogy elférjen a lábuk.

Olyan résztvevő is volt, aki a feltört lábát teljesen félrekezelte és teljesen elfertőződött. Borzalmas látvány volt.

Hogyan biztosítottátok a megfelelő folyadékbevitelt?
Az egész út során, bizonyos távonként ellenőrző pontokat alakítottak ki. Ezeknél kaptunk vizet, mely  persze meleg volt, de nagyon jól esett. Előfordult olyan nap is, mikor 22 liter vizet ittunk meg, de semmit sem izzadtunk. Még pisilni sem nagyon jártunk!

És a táplálkozás?
Az élelmet mindenki magának biztosította; energia gélektől kezdve a különféle ínyencségekig. Mivel cipelni is kellett, okosan kellett pakolni.

Akadtak nézők a sivatagban is?
Azért volt néhány helyi kíváncsiskodó. Egyszer csak a semmiből előbukkant egy gyerekcsapat, akiken az 50 fokos hőség ellenére minimum három pulcsi volt, mezítláb gyorsabban futottak, mint mi és cukorkát kéregettek. Ez volt a legfurcsább.

Nagyon izgalmasnak hangzik! Jövőre?
Kösz! Most egyelőre pihenek!