Művégtaggal az ultratávokon

2011 január 29., szombat 01:59 | Szerző:Zahorán Ádám

Amy Palmiero-Winters triatlonversenyek mellett félmaratoni, maratoni, mi több, ultramaratoni erőpróbákon is nagyszerű sikereket aratott az elmúlt években. Ez már önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény egy hölgytől, viszont a cikk szereplője nem elsősorban a statisztikák miatt került a figyelem középpontjába, hanem azért, mert művégtaggal rója az ultramaratonok kilométereit.

A történetünk egészen 1994-ig nyúlik vissza, amikor is az akkor még csak 21 éves szenvedélyes atléta, Amy Palmiero-Winters egy szörnyű motorbalesetet szenvedett. A fiatal amerikai sportoló végtagját hiába próbálta megmenteni egy szakképzett orvosi stáb, a nem kevesebb, mint 25 operáció ellenére végül amputálni kellett a jobb lábát térd alatt.

- Hihetetlen, de könnyű volt elfogadom az amputáció tényét, hiszen azt megelőzően óriási fájdalmaim voltak. A dokik mindent megpróbáltak, de végül nem sikerült megmenteni a lábamat. – mondta a motorbaleset szenvedett sportoló, aki úgy véli, hogy semmi sincs ok nélkül, minden, ami az életben történik, annak van egy racionális magyarázata. Emiatt a súlyos balesetének sajnálatos következményeit sem tragédiaként élte meg, mint ahogyan azt tették volna sokan mások, hanem optimistán próbálta kezelni mindazt.

- Olyan célokat tűztem ki magamnak, amelyek egészséges emberként eszembe sem jutottak volna. Ráadásul úgy gondolom, hogy ha ez nem velem fordult volna elő, akkor más utakon járnék, lehet, hogy nem lennének gyerekeim, sőt, elképzelhető, hogy még házas sem lennék.

A végső műtétet követő hónapok azonban cseppet sem voltak egyszerűek: nem volt könnyű megszokni a protézist, amelynek már maga a fel- és lecsatolása is nehéz volt. Ezen túlmenően a járás is nagyon fájdalmas volt, így kocogásról szó sem lehetett. Ezért a kétségbeesett sportember felkereste a közismert, nagy köztekintélynek örvendő Joe Cartnert, aki aztán egy speciális, futásra is alkalmas művégtagot bocsátott a páciense rendelkezésére.

- Nagyon elszánt sportolóval volt dolgom – mondta Cartner – Emlékszem, nem sokkal azután, hogy megkeresett, egy futóversenyen láttam viszont, ahol egy emelkedőn egy sport babakocsit tolva futott felfelé.

Amy több helyi verseny teljesítését követően, nagyobb kihívásra szánta el magát: benevezett a San Diego-i félmaratonra. Ez volt az akkor épp öthónapos terhes Amy Palmiero-Winters első országos szintű versenye, ahol második helyezéssel debütált. Ezt követően magabiztos győzelmet aratott a 2005-ös Silver Strand Félmaratonon, illetve az ITU JAL Triatlon világbajnokságon. Ugyancsak 2005-ben, a dobogó harmadik fokára állhatott a Ford New York City Triatlonon.

A most 39 éves hosszútávfutó-triatlonista 2009-ben ultratávokon is kipróbálta magát, egy évvel később pedig már világversenyen is indult: a 2010. évi 24 órás világbajnokságon futott 199,554 kilométeres teljesítményével a 19. helyet érte el a nők mezőnyében, sőt! Néhány hónappal korábban, ugyanebben a versenyszámban egy nagyszerű, 209,285 kilométeres eredménnyel egyéni csúcsot futott.

- Nagyon sok támogatást kapok a családomtól, a barátaimtól és a munkatársaimtól – mondta a cikk főszereplője – Joe-nak pedig mindennél nagyobb hálával tartozom. Nélküle nem tartanék itt, ahol most vagyok.

Mindezt a gyerekeimért csinálom – mondta Amy Palmiero-Winters - Ha majd felnőnek, akkor remélem büszkék lesznek rám, példaképnek fognak tekinteni, és a célok kitűzése, azok elérése során pedig szemük előtt fog lebegni mindaz, amit én véghez vittem a baleseti amputációmat követően.